Az 1918. december 1-jén Gyulafehérváron elfogadott határozat a Romániával való egyesülés döntéséről ismert. A szöveg azonban többet mond. Kilenc pontja a területi döntés mellé politikai, társadalmi és intézményi elvek programját állítja. Vasile Goldiș tervezetet készített és felolvasta a határozatot a gyűlés előtt, a szavazásra bocsátott forma pedig az előző napon összegyűlt vezetők vitájából született.
Hogyan készült a szöveg?
1918 novemberében a Központi Román Nemzeti Tanács Aradon az önrendelkezés jogát képviseleti döntéssé kívánta alakítani. A magyar kormánnyal folytatott tárgyalások kudarca után összehívták a nagy nemzetgyűlést. Egy ilyen gyűlésnek világos tervezet kellett: a küldötteknek tudniuk kellett, milyen határozatról szavaznak, és milyen elvek kísérik azt.
Goldiș már Aradon megfogalmazott egy tervezetet. November 30-án Gyulafehérváron a szöveget a tanács tagjainak és más politikai képviselőknek a részvételével előkészítő ülésen megvitatták és átdolgozták. Tudor Roșu, a Nemzeti Egyesülés Múzeumának történésze a végső forma hosszas megvitatását hangsúlyozza. A közös politikai munkát elfedné, ha e pontosítás nélkül egyszerűen „Goldiș szövegének” neveznénk.
December 1-jén Goldiș elmondta az ünnepi beszédet és felolvasta a tervezetet. A történeti beszámolók szerint a gyűlés egyhangúlag fogadta el. A határozat ereje a képviselők szavazatából ered, nem csak annak tekintélyéből, aki megfogalmazta és előterjesztette.
Egyesülés és ideiglenes autonómia
Az első pont kimondja az erdélyi, bánsági és a románok lakta magyarországi területek románjainak egyesülését Romániával. Külön megemlíti az egész Bánságra vonatkozó igényt. Olvasásakor figyelni kell a kor nyelvére és a háború utáni nemzetközi tárgyalások hátterére: a szöveg a gyűlés követelését fejezi ki, a határok megállapítása pedig más politikai és diplomáciai folyamatokon keresztül történt.
A második pont ideiglenes autonómiát tart fenn az érintett területeknek egy általános választójoggal megválasztott alkotmányozó gyűlés összehívásáig. Ez is mutatja, hogy a gyulafehérvári vezetők az átmenet igazgatására gondoltak. Az egyesülés politikai döntés volt; az intézmények beillesztéséhez idő és szabályok kellettek.
A gyulafehérvári múzeum történésze megkülönbözteti az első két, döntést hordozó pontot a további hét, elveket és irányokat megfogalmazó ponttól. Ez az olvasat segít elkerülni a gyakori zavart: minden pont ugyanahhoz a dokumentumhoz tartozik, de nem ugyanaz a feladata.
Jogok és reformok
A harmadik pont az új állam elveit fogja össze. Az együtt élő népek nemzeti szabadságáról, az anyanyelv használatáról az oktatásban és a közigazgatásban, a politikai képviseletről, a felekezeti egyenlőségről és a vallásszabadságról szól. Tartalmazza a 21 éven felüli nők és férfiak közvetlen, egyenlő és titkos választójogát, valamint a sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadságot.
Ugyanez a pont radikális földreformot és az ipari munkások számára a fejlett nyugat-európai államokéhoz hasonló védelmet kér. A rendelkezések mutatják, hogy a gyűlés a nemzeti egyesülést társadalmi várakozásokkal kötötte össze. Nem lehet őket december 1-jén már végrehajtott reformként bemutatni. A jövőbeli törvényhozás vállalásai és irányai voltak, alkalmazásukat külön kell kutatni.
A kisebbségekre vonatkozó elvek a közéleti értelmezés tárgyai maradtak. A figyelmes olvasás az 1918-as megfogalmazásból és háttérből indul, majd az egyesülés utáni intézményi gyakorlatot követi. Nem elegendő azt állítani, hogy minden ígéret megvalósult, és az sem, ha a szöveget teljes közigazgatási törvényként olvassuk.
Európai jövőkép és új intézmény
A negyedik pont a békéről és a nemzetek közötti kapcsolatokról szól. A gyűlés azt kívánja, hogy a későbbi békekongresszus védje a nagy és kis nemzetek igazságát és szabadságát, és vesse el a háborút mint viták rendezésének eszközét. A következő pontok üdvözlik Bukovina egyesülését, az egykori monarchia más népeinek felszabadulását, megemlékeznek a háború halottairól és a szövetséges hatalmak hozzájárulásáról.
Az utolsó pont létrehozza a Nagy Román Nemzeti Tanácsot a megnevezett területek román nemzetének további ügyei számára. A határozat tehát nem állt meg az ünnepi kijelentésnél. A közvetlenül következő időszak képviseleti formáját is megjelölte.
A kézirat és a fennmaradt példányok
A Nemzeti Egyesülés Múzeuma őrzi Goldiș beszédének kéziratát, amelyben a határozat szövege is szerepel. A múzeum szerint a később Ferdinánd királynak átadott pergamenokirat holléte ma nem ismert, és néhány eredetiként bemutatott pergamen későbbi másolat. Goldiș kézirata ezért elsőrangú tanú, bár a fennmaradt formában történt lejegyzés pontos ideje nincs véglegesen tisztázva.
A határozat tartalma ugyanakkor nem egyetlen pergamen fennmaradásától függ. A szöveg megjelent a korabeli sajtóban és dokumentumgyűjteményekben is. A kutató számára alapvető különbség marad a kézirat, a másolat, a korabeli közlés és a késői kiadás között. Mindegyik más kérdésre adhat választ a szövegezésről, terjedésről és emlékezetről.
Kapcsolódó olvasnivaló
- Vasile Goldiș a nagy nemzetgyűlésen
- Az 1918. december 1-jei beszéd
- Vasile Goldiș politikai gondolatai
- Vasile Goldiș dokumentumai és emlékezete
Források
- Az AGERPRES anyaga Erdély és Románia egyesülésének századik évfordulójáról.
- Az AGERPRES beszámolója Goldiș beszédének és az egyesülési határozatnak a kéziratáról.
- A Historia cikke Aradról, a Központi Román Nemzeti Tanács székhelyéről.
- A Historia cikke az 1918. december 1-jei egyesülési határozatról.