Vasile Goldiș gyulafehérvári nagy nemzetgyűlésen elmondott beszéde előkészítette az egyesülési határozat felolvasását. Nem a napi döntéstől független beszéd volt. Első része a románok helyzetének történelmi értelmezését adta, végül Goldiș ismertette a küldöttek elé kerülő tervezetet. A Nemzeti Egyesülés Múzeumában őrzött kézirat révén ma a fényképen és a megemlékező formulákon túl is olvashatjuk a pillanatot.
A beszéd helye az ülésen
- december 1-jén a küldöttek abban az épületben gyűltek össze, amely később az Egyesülés Terme nevet kapta. Ștefan Cicio Pop nyitotta meg az ülést, Goldiș pedig elmondta az ünnepi beszédet. Mások is felszólaltak, köztük Iuliu Maniu és a szociáldemokraták képviselői. Ezután a gyűlés elfogadta a határozatot.
Ez a sorrend fontos. Goldiș beszéde nem a tanácskozás helyébe lépő monológ volt. Történelmi érvet adott és politikai szöveget tett a küldöttek elé. Más hangok is támogatták a tervezetet, a szavazás pedig hatáskört adott a döntésnek. A közkeletű elbeszélések olykor egyetlen jelenetbe sűrítik e lépéseket.
Goldiș többhetes, a Központi Román Nemzeti Tanácsban végzett munka után állt a szószékre. Részt vett az önrendelkezési nyilatkozat elkészítésében, megfogalmazta a magyar kormánynak címzett jegyzéket és a világhoz szóló kiáltványt, a határozattervezetet pedig előző nap megvitatták. A beszéd így tanári, publicisztikai és politikai tapasztalatának találkozási pontja volt.
Történelmi bevezetés
A Nemzeti Egyesülés Múzeumának leírása szerint a beszéd bevezető része a románok hosszú történetét tekintette át. Traianusra, Horeára és Avram Iancura is utalt. Goldiș nem tankönyvi értelemben vett semleges történelemórát tartott. A múltat egy 1918-as politikai jog mellett szóló érvként használta.
Ez a választás szerzőjéről is szól. A brassói és karánsebesi történelemtanár tudott érthető folyamatot felépíteni a hallgatóság számára. A gyulafehérvári teremben a közönség a közvetlen tétet ismerő küldöttekből állt. A beszédben elrendezett múlt a megszavazandó határozat indoklását adta.
A beszédet kritikusan is kell olvasni. Egy 1918-as szónok történelmi érvei a kor politikai nyelvéhez tartoznak. Forrásként elemezhetők arról, hogyan látták a román vezetők múltjukat és jövőjüket, anélkül hogy minden szónoki fordulatot mai történettudományos megállapításnak tekintenénk.
A beszédtől a határozattervezetig
A történelmi bevezetés után Goldiș felolvasta a határozattervezetet. A szöveg kilenc pontból állt. Az első kettő a Romániával való egyesülést és az érintett területek ideiglenes autonómiáját rögzítette az alkotmányozó gyűlés összehívásáig. A további pontok a nemzeti és felekezeti szabadságról, a demokráciáról, a földreformról, a munkások jogairól, a békéről és a képviseleti intézményekről szóltak.
A beszéd történelmi része a múzeum történésze szerint Goldiș munkája. A határozat útja más volt: ő készítette a tervezetet, de a szöveget a november 30-i előkészítő ülésen megvitatták és átfogalmazták. A szerzőség e különbsége alapvető, ha azt kérdezzük: „Ki írta a beszédet?” és „Ki írta a határozatot?” A két válasz nem lehet azonos.
A beszéd szerepének megértéséhez nincs szükség hosszú részletek újraközlésére. A szerkezete már sokat elárul: történelmi indoklás, a politikai javaslat bemutatása, majd a gyűlés szavazása. A pontos megfogalmazások a dokumentumkiadásokban és a múzeum beszámolóiban tanulmányozhatók, figyelve a kor helyesírására és a másolatok közötti eltérésekre.
A „Goldiș-dosszié” a múzeumban
A Gyulafehérváron őrzött kéziratot „Goldiș-dosszié” néven is ismerik. Az Astra 1929-ben az egyesülés más dokumentumaival együtt adományozta a múzeumnak. Bőrkötésű, római számokkal jelölt oldalakat tartalmaz. Bennük található a beszéd és a gyűlés Goldiș aláírásával záruló határozata.
A múzeum szakemberei dokumentációs korlátra figyelmeztetnek. Nem tudjuk biztosan, hogy a fennmaradt kézirat pontosan az a lap, amelyet Goldiș a szószéken a kezében tartott, vagy egy később elkészített gondos átirat. A bizonytalanság nem csökkenti az értékét. Saját írása, és a gyűlésen ismertetett szöveg egyik legközelebbi fennmaradt tanúja.
A dosszié története összekapcsolódik a Ferdinánd királynak az erdélyi küldöttség által átadott pergamenokirat sorsával. A múzeum szerint annak holléte ismeretlen. Ezért a kéziratot, a korabeli sajtót és a dokumentumgyűjteményeket együtt kell olvasni. Segítenek rekonstruálni a szöveget, és megérteni, miként vált a beszéd idővel örökségi tárggyá.
Kapcsolódó olvasnivaló
- Vasile Goldiș a nagy nemzetgyűlésen
- A gyulafehérvári határozat
- Vasile Goldiș dokumentumai és emlékezete
Források
- Az AGERPRES beszámolója Goldiș beszédének és a határozatnak a fennmaradt kéziratáról.
- Az AGERPRES anyaga az egyesülés századik évfordulójáról.
- A Historia cikke Goldiș gyulafehérvári beszédéről.