Ugrás a tartalomra

Róla

Vasile Goldiș politikai gondolatai

A nemzetiségi kérdéstől az 1918-as határozaton át Goldiș egyesülés utáni kisebbségi álláspontjáig.

Vasile Goldiș politikai gondolatai nem férnek bele egyetlen, az egyesülésről szóló mondatba. 1918 előtt a magyarországi románok jogait és a monarchia nemzetiségi kérdését tárgyalta. 1918-ban az önrendelkezést támogatta, és részt vett egy demokratikus program megfogalmazásában. Az egyesülés után újra felvetette az új állam kötelességét az együtt élő népek jogainak tiszteletben tartására. Írásait időrendben kell olvasni, mert a politikai helyzet gyökeresen megváltozott.

A nemzetiségi kérdés a háború előtt

Goldiș román iskolai tanárként és budapesti parlamenti képviselőként egyaránt ismerte a nemzeti vitát. 1906 és 1910 között olyan szószéke volt, ahonnan a románok helyzetét vitathatta egy egységesítő politikát folytató államban. Számára a kérdés nem csupán az otthon beszélt nyelvről szólt. Az iskolát, a közigazgatást, a képviseletet és a közéletben való részvétel lehetőségét is érintette.

1912-ben Aradon magyar nyelven adta ki az „A nemzetiségi kérdésről” című munkát, amely románul „Despre problema naționalităților” néven ismert. A magyar nyelv megválasztása jelentős: a román közösségen kívüli olvasókhoz is szólt, a magyar államban zajló vita fogalmaival. Nem népgyűlési felhívás, hanem politikai elemzési kísérlet volt.

A „George Barițiu” Megyei Könyvtár bibliográfiája későbbi román kiadást is említ. Ezért az 1912-es szöveget kereső olvasónak különbséget kell tennie az eredeti füzet és későbbi fordításai között. A megfogalmazások összevethetők, de nem érdemes automatikusan román idézőjelben közölni egy eredetileg magyarul megjelent mondatot.

Önrendelkezés 1918-ban

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása megváltoztatta az érvelés keretét. 1918 októberében a Román Nemzeti Párt vezetése által Nagyváradon elfogadott nyilatkozat kimondta a románok jogát, hogy maguk döntsenek a jövőjükről. Goldiș részt vett a megfogalmazásában. Novemberben a Központi Román Nemzeti Tanács a románok lakta területek hatalmának átadását kérte.

Az aradi tárgyalásokon a román vezetés elutasította azt a megoldást, amely a területeket Budapest hatalma alatt tartotta volna, bár autonómiát ígért. Goldiș számára alapvető volt a különbség: a követelés nem csupán helyi igazgatásról, hanem a közösség politikai hovatartozásának eldöntéséről szólt. Ezért támogatta képviseleti gyűlés összehívását az Aradon tartózkodó vezetők önálló döntése helyett.

Gyulafehérváron a határozat kimondta a Romániával való egyesülést. A szöveg Goldiș előkészítő munkájából és az előző napi közös vitából született. Nehéz minden rendelkezést egyetlen szerzőnek tulajdonítani. Biztosabb a határozatot olyan politikai vezetés kifejezéseként olvasni, amelyben Goldișnak jelentős szövegezői és előadói szerepe volt.

Demokrácia, társadalmi reform és szabadságjogok

A határozat nem állt meg a területi kérdésnél. Közvetlen, egyenlő és titkos választójogot kért a 21 éven felüli nőknek és férfiaknak, továbbá sajtó-, egyesülési és gyülekezési szabadságot, földreformot és az ipari munkások jogait. E pontok mutatják, hogy a gyűlés a politikai és társadalmi viszonyok változását is elképzelő államra gondolt.

E gondolatok nem mind Goldiș személyes találmányai voltak. A Központi Román Nemzeti Tanácsban szociáldemokraták is ültek, a tervezetet pedig a szavazás előtt megvitatták. Az, hogy Goldiș előkészítette és ismertette a szöveget, mégis azt mutatja, hogy a puszta nemzeti követelésnél tágabb programot tudott nyilvánosan képviselni.

Különösen fontos az együtt élő népek nemzeti szabadságára vonatkozó rendelkezés. Az anyanyelvű oktatás, igazgatás és igazságszolgáltatás, valamint a képviselet lehetőségét kérte. Az együttélés elve éppen az új politikai keret megalapításának pillanatában jelent meg. Későbbi alkalmazása külön történeti kérdés a szöveg tartalmához képest.

Az egyesülés utáni álláspontok

A „Crisia” folyóiratban megjelent tanulmány Goldiș 1920-as évekbeli kisebbségi megszólalásait követi. Eszerint érdekeik és jogaik tiszteletben tartását kérte, és a jó együttélést a román államba vetett bizalommal kapcsolta össze. A dokumentáció 1922-es, 1925-ös és 1926-os nyilatkozatokat és sajtócikkeket is tartalmaz. Ez fontos adat: az 1918-as elvek számára nem maradtak pusztán ünnepi bekezdések.

A két világháború közötti beszédeket ugyanakkor saját koruk feszültségeivel és határaival együtt kell olvasni. Nem helyes automatikusan mai kisebbségjogi szemléletet tulajdonítani neki, de az egyenlőség melletti egyértelmű megfogalmazásokat sem figyelmen kívül hagyni. Komoly értékelés egymás mellé teszi az 1912-es szöveget, az 1918-as dokumentumokat és az egyesülés utáni megszólalásokat.

Goldiș gondolatai ebben a mozgásban látszanak legjobban. Előbb egy magát igazságtalanságot elszenvedőnek érző közösség jogait védte, majd azt kérte, hogy az új állam ne ismételje meg ugyanezt az igazságtalanságot másokkal szemben. Az elv, a megfogalmazás és az alkalmazás között kutatást igénylő különbségek vannak, de az érvelés iránya követhető a dokumentumokban.

Kapcsolódó olvasnivaló

Források

  • Vasile Goldiș szócikke a „George Barițiu” Megyei Könyvtár lexikonában.
  • A „Crisia” tanulmánya Goldiș kisebbségekről vallott nézeteiről.
  • Az Aradi Digitális Könyvtár Goldiș politikai gondolatairól szóló dokumentuma.
  • Az AGERPRES anyaga a nagy egyesülés századik évfordulójáról.
  • A Historia cikke az 1918. december 1-jei egyesülési határozatról.