Ugrás a tartalomra

Róla

Az 1918-as nagyváradi nyilatkozat

Hogyan fogalmazták meg a román önrendelkezési nyilatkozatot, és miért volt fontos parlamenti felolvasása?

1918 októberében a Román Nemzeti Párt vezetése Nagyváradon gyűlt össze, és nyilatkozatot fogadott el az erdélyi és a monarchia magyarországi területein élő románok jogáról, hogy maguk döntsenek a jövőjükről. Vasile Goldiș részt vett a megfogalmazásában. Néhány nappal később Alexandru Vaida-Voevod felolvasta a dokumentumot a budapesti parlamentben. E két pillanat között egy pártálláspont az állam fővárosában nyilvánossá tett politikai tetté vált.

Egy ősz, amikor változott a politikai keret

Az első világháború a végéhez közeledett, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig mély válságba jutott. A Román Nemzeti Párt által képviselt románok évek óta a dualista rendszeren belül megfogalmazott követelései új értelmet nyertek. Már nem csupán a fennálló keretben megszerezhető jogokról volt szó. Az vált kérdéssé, kinek van hatalma a közösség jövőjéről dönteni.

A nagyváradi nyilatkozat erre a változásra válaszolt. A román nemzet önrendelkezésére hivatkozott, az 1918-as Európában egyre elterjedtebb politikai nyelven. Nem elszigetelt cselekedetként kell olvasni. A parlamenti tapasztalat, a párton belüli viták és a monarchia erőviszonyainak gyors változása vezetett hozzá.

A dokumentum dátuma olykor eltér, mert a források régi és új naptárt is használnak. Sok összefoglaló 1918. október 12-ét adja meg a nagyváradi ülés, október 18-át a parlamenti felolvasás időpontjaként. Amikor egy történeti szöveg más dátumot közöl, érdemes előbb a naptári rendszert ellenőrizni, mint két külön nyilatkozatra következtetni.

Goldiș és Vaida-Voevod eltérő szerepe

A dokumentum történetét néha egyetlen névvel foglalják össze. Pontosabb különválasztani az előkészítőket, az elfogadó testületet és a nyilvánosan felolvasó képviselőt. Goldiș részt vett a kidolgozásban. A Román Nemzeti Párt végrehajtó bizottsága elfogadta a nyilatkozatot. Alexandru Vaida-Voevod elmondta a budapesti parlamentben.

Ez a felosztás egyikük szerepét sem kisebbíti. Inkább megmutatja a román politikai vezetés működését: a dokumentumokat közösen vitatták meg, majd egy képviselő intézményes keretben állt ki mellettük. Goldiș tanárként, publicistaként és volt képviselőként alkalmas volt erős érvrendszerű szöveg megfogalmazására. Vaida-Voevodnak megvolt a parlamenti szószék lehetősége a nyilvánossá tételhez.

A nyilatkozat szerint a parlamenti többség nem dönthet a román nemzet helyett. A tét egy kollektív politikai alany elismerése volt. Ez a gondolat került a novemberi cselekvés középpontjába, amikor a Központi Román Nemzeti Tanács a hatalom átadását kérte és képviseleti gyűlést hívott össze.

Nagyváradtól Aradig

1918 októberének végén létrejött a Központi Román Nemzeti Tanács a Román Nemzeti Párt és a román szociáldemokraták képviselőivel. Goldiș a tagja lett. A testület Aradon működött, és az elvi nyilatkozattól konkrét cselekvés felé lépett: helyi tanácsokat szervezett, gondoskodott a rendről, és kapcsolatot tartott a budapesti kormánnyal.

Novemberben a magyar kormánynak címzett jegyzék az érintett területek politikai és közigazgatási hatalmának átadását kérte. Goldiș fogalmazta meg. Míg a nagyváradi nyilatkozat a döntés jogát hirdette ki, az aradi jegyzék ennek intézményi következményeit követelte. Fontos különbség ez a program és annak gyakorlása között.

A Jászi Oszkár vezette küldöttséggel folytatott tárgyalások nem hozták meg a román önrendelkezési igény elismerését. A román vezetés ekkor a gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés összehívását választotta. Ez képviseleti keretet adott a döntésnek. Az ott elfogadott határozat tartalmában és politikai hatásában túlment a nagyváradi nyilatkozaton, de az első lépés nélkül nem érthető meg.

Hogyan olvasható ma a nyilatkozat?

A dokumentum átmeneti pillanatot mutat. Még egy, a monarchia parlamenti rendszerében működő párt fogalmazta meg, de követelését egy közösség jogára alapozta, hogy kilépjen e rendszer logikájából. Ezért volt különleges ereje a budapesti parlamenti felolvasásnak: az önrendelkezési igényt éppen abban az intézményben mondták ki, amelynek önálló döntési jogát vitatták.

Az olvasónak a nyilatkozat történeti pontosságra is alkalmat ad. Nem azonos a gyulafehérvári határozattal vagy az „A világ népeihez” kiáltvánnyal. Mindegyik más közönségnek és más pillanatban szólt. A nyilatkozat kijelölte a későbbi lépések politikai kiindulópontját. Arad és Gyulafehérvár szervezési és döntési folyamattá alakította.

Kapcsolódó olvasnivaló

Források

  • A Historia Vasile Goldișról, a nagy egyesülés eszmei alakítójáról szóló cikke.
  • A Historia cikke Aradról, a Központi Román Nemzeti Tanács székhelyéről.
  • A Temesvári Akadémia tanulmánya a nagyváradi nyilatkozatról.
  • Az AGERPRES Vasile Goldișról és a nagy egyesülésről szóló anyaga.