1918 őszén a Központi Román Nemzeti Tanács lett az a szervezet, amelyen keresztül az erdélyi és a monarchia magyarországi területein élő románok összehangolni próbálták politikai fellépésüket. Vasile Goldiș a tagjai közé tartozott. Ebben a keretben dokumentumokon dolgozott, tárgyalásokon vett részt, és támogatta a gyulafehérvári gyűlés előkészítését. A tanács története megmutatja, miért volt 1918-ban intenzív, de sohasem magányos a szerepe.
Két irányzatból létrejött testület
A tanácsban a Román Nemzeti Párt hat és a román szociáldemokraták hat képviselője kapott helyet. Az első csoporthoz Goldiș mellett Teodor Mihali, Ștefan Cicio Pop, Alexandru Vaida-Voevod, Aurel Lazăr és Aurel Vlad tartozott. Az összetétel arra utal, hogy a testület válság idején létrejött politikai szövetség volt, és nem pusztán egy párt vezetőségének kibővítése.
A szociáldemokraták részvétele gyakorlati és jelképes jelentőséggel bírt. A román mozgalom meggyőzőbben beszélhetett egy széles közösség nevében, ha különböző társadalmi körök és eszmék képviselőit is bevonta. Ez nem jelenti, hogy minden nézeteltérés megszűnt. Azt jelenti, hogy a résztvevők vállalták az együttműködést az ősz sürgős döntéseihez.
A tanács Aradon, Ștefan Cicio Pop házában működött. A közkeletű beszámolók gyakran összekeverik ezt a helyet a Goldiș vezette „Românul” szerkesztőségével. A két épületnek eltérő feladata volt. Az egyik a politikai testület munkaterét adta, a másik szerkesztőség és nyomda volt, amelyen keresztül a dokumentumokat közölni lehetett.
A nyilatkozattól a válság kezeléséig
A nagyváradi nyilatkozat kimondta a románok önrendelkezési jogát. A tanácsnak ezt az állítást cselekvéssé kellett formálnia. Azokon a területeken, ahol a régi államhatalom visszavonult vagy megkérdőjelezték, azonnali kérdések merültek fel: ki tartja fenn a rendet, ki képviseli a közösségeket, és ki tárgyalhat a budapesti kormánnyal?
Aradon a tanács összehangolta a helyi nemzeti tanácsok és őrségek létrejöttét. Ezeknek a napoknak a története nem szűkíthető egyetlen dokumentumra, mert a közigazgatás megszervezése és a rend fenntartása éppen olyan sürgős volt, mint az elvek megfogalmazása. Az 1918-as Aradról szóló kutatások szerint a tanács képviselői a helyi hatóságokkal és tisztekkel is tárgyaltak a zűrzavar mérséklése érdekében.
Goldiș alkalmas volt a szövegezési és tárgyalási feladatokra. Parlamenti tapasztalata volt, és újságot vezetett. 1918. november 9-én ő fogalmazta meg a magyar kormánynak címzett jegyzéket, amelyben a tanács az érintett területek politikai, közigazgatási és katonai hatalmának átadását követelte. A szöveg a küldő intézményt képviselte, még ha a megfogalmazást neki tulajdonították is.
A tárgyalások és a gyűlés összehívása
A budapesti kormány nem fogadta el a kérést a tanács által kívánt formában. Jászi Oszkár vezetésével küldött küldöttséget Aradra. A november 13-14-i megbeszélések megmutatták a Magyarországon belüli autonómia és a románok saját jövőjükről való döntési igénye közötti távolságot. Goldiș részt vett a tárgyalásokon.
A kudarc után a románok között is eltértek a vélemények az egyesülés kihirdetésének üteméről. Egyesek azonnali határozatot akartak. Goldiș egy képviseleti gyűlés mellett állt ki, hogy a döntés ne tűnjön néhány vezető kizárólagos döntésének. Ez a megoldás vezetett a gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés összehívásához.
A tanács közben a külvilág felé is kommunikált. A Goldiș által fogalmazott „A világ népeihez” című kiáltvány nemzetközi közönség előtt mutatta be a román követelést. A helyi cselekvés és a külső üzenet összetartozott: a döntést helyben meg kellett alapozni, és a régión kívül is el kellett magyarázni.
Az utolsó ülések és Gyulafehérvár
A gyűlés előestéjén a Gyulafehérváron összegyűlt vezetők megvitatták a határozat tervezetét. Goldiș már Aradon készített egy változatot, a végső forma pedig a vitákból született meg. A tanács november 30-i utolsó üléséről szóló beszámoló megmutatja, milyen fontos volt, hogy a másnap felolvasott szöveg kellően széles politikai egyetértést fejezzen ki.
December 1-jén Goldiș ismertette a határozatot a küldöttekkel. Az aradi testület nem a gyűlés helyett döntött, hanem előkészítette a döntés feltételeit. A szavazás után Erdély ideiglenes intézményei új formát kaptak. A Központi Román Nemzeti Tanács mégis az a keret marad, amely nélkül Goldiș 1918 novemberi politikai tetteinek jó részét nehéz lenne megérteni.
Kapcsolódó olvasnivaló
Források
- A Historia cikke Aradról, a Központi Román Nemzeti Tanács székhelyéről.
- Az AGERPRES beszámolója Cicio Pop házáról, ahol a tanács működött.
- A Historia Vasile Goldișról, a nagy egyesülés eszmei alakítójáról szóló cikke.
- A Nemzeti Egyesülés Múzeumának anyaga Vasile Goldiș 1862 és 1934 közötti életéről.