Ugrás a tartalomra

Róla

Vasile Goldiș életrajza

Goldiș élete az iskolától és újságírástól a gyulafehérvári határozaton és a Kormányzótanácson át az Astráig.

Vasile Goldiș az 1918. december 1-jén Gyulafehérváron elmondott beszédével és az egyesülési határozat ismertetésével maradt meg Románia történetében. Az a nap egy olyan tanár, publicista és politikus munkáját sűrítette magába, aki évtizedeken át politikai hangot akart adni az Erdélyben és a monarchia magyarországi részein élő románoknak. Élete azonban egy Arad vidéki faluban kezdődött, és az út a nemzetgyűlés szószékéig iskolákon, szerkesztőségeken és parlamenti vitákon át vezetett.

Gyermekkor és tanulmányok

Goldiș 1862. november 12-én született az Arad megyei Mocirlán, amely ma az ő nevét viseli. Egyes összefoglalók november 25-ét adják meg, mások 12/24-es kettős dátumot közölnek. E változatokat nem szabad azonos naptári átszámításként kezelni. Ortodox pap fia volt. Olyan környezetben nőtt fel, ahol az iskola, az egyház és a román nyelv nemcsak családi, hanem közügy is volt. Arad környékén járt elemi iskolába, majd a városban középiskolába.

Az aradi román ortodox püspökség ösztöndíjával Budapesten és Bécsben bölcsészetet és filozófiát tanult. Itt készült fel a történelem és a latin tanítására. A tanulmányok befejezésének éve eltér az életrajzi összefoglalókban: sokan 1885-öt írnak, egy iskolai iratokat tárgyaló tanulmány pedig 1886-ot. Érdemes láthatóvá tenni a különbséget, mert egy elterjedt életrajzi dátum bizonyossággá emelése éppen a források problémáját rejtené el.

Bécsben és Budapesten román diáktársaságokkal, köztük a „România Jună” és a „Petru Maior” egyesülettel került kapcsolatba. A monarchia román fiataljainak az ilyen szervezetek olvasmányokkal, vitákkal és más kulturális központokkal való kapcsolatokkal egészítették ki az egyetemi képzést. Goldiș felkészülésében így a tanári hivatás és a közélet iránti érdeklődés találkozott.

Tanár Karánsebesen és Brassóban

Tanulmányai után Goldiș a karánsebesi pedagógiai-teológiai intézetben történelmet és latint tanított 1889-ig. Ezt hosszabb időszak követte a brassói román gimnáziumban, 1901-ig. Mielőtt politikusként ismertté vált volna, naponta dolgozott a diákokkal és a román oktatás gyakorlati szükségleteivel. Történelem- és latintankönyveket, valamint más iskolai anyagokat írt.

A tankönyvírás nem mellékes tevékenység volt. Egy olyan rendszerben, ahol a tanítás nyelve és a történelem tartalma politikai témává válhatott, az iskolai könyv kulturális eszköz volt. Brassói történelemtankönyveinek kutatása szerint ezek a monarchia román oktatásáról folytatott viták keretében is olvasandók. Ez a tapasztalat megvilágítja, miért kapott Goldiș 1918 után vallás- és közoktatásügyi feladatokat.

Brassóban túllépett a tanári katedrán. Kulturális kezdeményezésekben vett részt és román lapokkal működött együtt. A Memorandum-mozgalom szereplőivel vállalt szolidaritás és a Román Nemzeti Pártba való belépés egyre láthatóbbá tette politikai oldalát. Ez nem jelentett szakítást a tanári hivatással. Az iskolát, a sajtót és a parlamenti képviseletet ugyanazon kérdés részeinek tekintette: hogyan jut egy közösség saját intézményekhez és elismert jogokhoz.

Arad, sajtó és politika

1901-ben Aradon telepedett le. Az ortodox román püspökség és a leányiskola környezetében dolgozott, majd mind jobban részt vett a Román Nemzeti Párt politikájában. Arad olyan központ volt, ahol nyomdák, egyesületek, ügyvédek, tanárok és papok vitatták a nemzeti mozgalom taktikáját. Goldiș itt talált teret tanári tapasztalatának közéleti szervezéssé alakításához.

1906 és 1910 között a budapesti parlament képviselője volt. A parlamenti munka szószéket adott a román követeléseknek, de közvetlenül szembesítette a dualista Magyarország politikai rendszerének határaival is. A párton belül vita folyt a parlamenti részvételről és a kormányhoz való viszonyról. Goldiș a politikai cselekvést támogatta, és a konfliktus idején igyekezett közös irányt fenntartani.

1911-től vezette az aradi „Românul” című lapot, amely a Román Nemzeti Párt vezetéséhez kapcsolódott. Nem ez volt az egyetlen újság, amelynél dolgozott, de nevével a legszorosabban összeforrt. A szerkesztőség és a „Concordia” nyomda infrastruktúrát adott ahhoz, hogy az eszmék, felhívások és viták szélesebb közönséghez jussanak. A lap a „Tribuna”-val is polemizált, jelezve, hogy a román mozgalmon belül valódi feszültségek voltak, nem egyhangú közös hang.

Az 1918-as év

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása gyorsan megváltoztatta a politikai követelések értelmét. 1918 októberében Goldiș részt vett a Román Nemzeti Párt vezetése által Nagyváradon elfogadott önrendelkezési nyilatkozat megfogalmazásában. Alexandru Vaida-Voevod később felolvasta a budapesti parlamentben. A hónap végén Goldiș belépett a román nemzeti és szociáldemokrata képviselőkből álló Központi Román Nemzeti Tanácsba.

A tanács Aradon működött, és a románok lakta területek politikai és közigazgatási ellenőrzését próbálta átvenni. Goldiș megfogalmazta a magyar kormánynak címzett 1918 novemberi jegyzéket. Részt vett a Jászi Oszkár vezette küldöttséggel folytatott aradi tárgyalásokon. A megbeszélések nem hoztak megállapodást az önrendelkezésről. Ebben a helyzetben a román vezetés képviseleti gyűlés összehívását választotta a csupán néhány vezető által tett kihirdetés helyett.

Goldiș megírta „A világ népeihez” című kiáltványát, amely a románok ügyét a nemzetközi közvélemény elé tárta. A nemzetgyűlésre szánt határozattervezetet is előkészítette. A szöveget a többi vezetővel együtt a gyűlés előestéjén vitatták meg és véglegesítették. Helyes elismerni a tervezet szerzőjeként és a végső forma megfogalmazójaként játszott szerepét anélkül, hogy egy közös dokumentumot egyetlen ember művévé tennénk.

Gyulafehérvár és az egyesülés utáni időszak

  1. december 1-jén Goldiș a gyulafehérvári gyűlés termében ünnepi beszédet mondott és felolvasta a határozattervezetet. A jelen lévő képviselők elfogadták Erdély, a Bánság és a románok lakta magyarországi részek Romániával való egyesülését. A határozat az együtt élő népek nemzeti szabadságáról, a felekezeti szabadságról, a választójogról és a földreformról is tartalmazott elveket. A pillanatot folyamatában kell érteni: politikai előkészítés, vita, elfogadás, majd a közigazgatás megszervezése.

A gyűlés után Goldiș az erdélyi Kormányzótanács tagja lett vallás- és közoktatásügyi feladatokkal. Az egyesülési okmányt Bukarestbe vivők között volt. Képviselőként részt vett Nagy-Románia első parlamentjében, 1919-ben pedig a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. A közéleti munka miniszteri tisztségekkel és az új tartományok államba illesztéséről szóló vitákkal folytatódott.

1923-tól 1932-ig vezette az Astra erdélyi kulturális egyesületet. Az iskola, a könyvtárak és a falusi élet iránti figyelme ekkor is megmaradt. 1934. február 10-én halt meg Aradon. A levéltárakban és múzeumokban őrzött sajtó, kéziratok és levelezés ma sokkal gazdagabb képet adnak életéről, mint egyetlen beszéd emléke.

A két világháború között Goldiș olyan országban dolgozott, amelynek eltérő igazgatásokat, iskolai hagyományokat és politikai tapasztalatú közösségeket kellett összefognia. Ezért a gyulafehérvári határozat elvei számára továbbra is közéleti témák maradtak. Az 1920-as évek sajtóját vizsgáló kutatások szerint a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását kérte, és ezt az új államba vetett bizalmukkal kapcsolta össze. E korszak 1918 mellé helyezése segít megérteni az egy nap alatt elfogadott program és megvalósításának munkája közötti távolságot.

Emléke több intézmény révén alakult. Beszédének kéziratát a gyulafehérvári Nemzeti Egyesülés Múzeuma őrzi, a „Românul” egykori szerkesztőségi épületében pedig Aradon emlékmúzeum működik. A szülőfalu és az aradi egyetem is az ő nevét viseli. E tiszteletadások az emlék megőrzéséről szólnak, az iratok és újságok pedig a mögöttük álló tények ellenőrzését teszik lehetővé.

Kapcsolódó olvasnivaló

Források

  • Az AGERPRES Vasile Goldișról és az egyesülésről szóló anyaga.
  • Vasile Goldiș szócikke a „George Barițiu” Megyei Könyvtár lexikonában.
  • Gheorghe Șora tanulmánya a „Crisia” folyóiratban Goldiș iskolai iratairól.
  • A Historia cikke Aradról, a Központi Román Nemzeti Tanács székhelyéről.
  • A „Transilvania” folyóirat Astra-elnökségről szóló anyaga.
  • A „Crisia” Goldiș kisebbségi jogokról vallott nézeteit tárgyaló tanulmánya.
  • Az egyesülés emlékét megőrző román jogszabály.