Ugrás a tartalomra

Róla

Vasile Goldiș tanulmányai

Az iskola és az egyetem szerepe Goldiș képzésében, az aradi püspökség ösztöndíja és a végzés évének kérdése.

A tanár és politikus előtt egy Arad vidékéről származó diákot találunk. Vasile Goldiș tanulmányai segítenek megérteni, hogyan tudott később egyaránt tankönyvön, újságcikken és politikai szövegen dolgozni. Útja helyi iskolákon, az aradi középiskolán, majd a budapesti és bécsi egyetemen vezetett át. Mindegyik szakasz másféle tapasztalatot adott neki.

Iskola a szülőföldön

Goldiș ortodox pap családjában született Mocirlán. Az életrajzi ismertetések szerint elemi iskolába Arad környéki településeken, köztük Csermőn és Újpanádon járt. A monarchiában élő román gyermek iskolai útja a helyi intézményhálózattól, a család támogatásától és a városi továbbtanulás lehetőségétől függött.

Középiskolába Aradon járt. A város kulturális és felekezeti élete lehetővé tette, hogy a tanulni vágyó fiatalok találkozzanak a román intézményekkel. Nem volna helyes minden iskolai évét utólag az 1918-as események közvetlen előkészületének olvasni. Először hivatást kellett szereznie. A történelem és a klasszikus nyelvek iránti tehetsége e választás felé vezette.

Az aradi román ortodox püspökség támogatása döntő volt az egyetemi tanulmányok eléréséhez. Az ösztöndíjat a kor összefüggésében kell érteni: a román egyházi intézmények tanárokat és tisztviselőket képeztek, akik később iskolákban és közösségekben dolgoztak. Goldiș kapcsolata a püspökséggel nem ért véget az egyetemmel. Később annak környezetében is tevékenykedett.

Budapest és Bécs

1881-től Goldiș bölcsészetet és filozófiát tanult Budapesten és Bécsben. Az életrajzi források a két központ közötti váltásról írnak, bécsi időszakkal és budapesti visszatéréssel. Képzése a történelemhez és a latinhoz kapcsolódott, amelyeket a következő években tanított.

A két város Aradtól eltérő szellemi életet kínált. Az egyetem könyvtárakat, szemináriumokat, kutatási szabályokat és a monarchia sokféle közösségéből érkező hallgatókkal való találkozást jelentett. Goldiș számára a tapasztalat nem tűnik pusztán egyéni tudásgyűjtésnek. Tanulmányai alatt részt vett a „România Jună” és a „Petru Maior” román diáktársaságban. Ezek a nyelvet, az irodalmat és a román diákok közötti kapcsolatokat ápolták.

A diáktevékenységet nem szabad összetéveszteni a későbbi politikai tisztségekkel. Azt azonban mutatja, hogy a szakmai képzés és a román kultúra iránti érdeklődés együtt haladt. A leendő történelemtanár forrásokkal és tantervekkel tanult dolgozni, közben pedig látta, hogyan alakít ki egy közösség saját megszólalási tereket.

Mikor fejezte be az egyetemet?

A végzés éve egyike azoknak a részleteknek, amelyekben a Goldișról szóló források eltérnek. Több intézményi ismertető és rövid életrajz 1885-öt ad meg. Gheorghe Șora viszont egy, Goldiș történelemkönyveiről szóló tanulmányban az iskolai iratok alapján 1886-ra teszi az egyetemi tanulmányok végét, és kifejezetten jelzi az 1885-ös dátum elterjedtségét.

A különbséget nem lehet pusztán a leggyakrabban ismételt forrás kiválasztásával megoldani. Egyes beszámolók egy képzési szakaszra vagy egy 1885-ös helyettes tanári kinevezésre gondolhatnak, mások a végzés irataira. A teljes iskolai dosszié bemutatása nélkül óvatosan úgy fogalmazhatunk, hogy Goldiș az 1880-as évek első felében Budapesten és Bécsben tanult, Șora által vizsgált iratok pedig 1886-ot jelölnek a befejezés évének.

A pontos időrend az első állás megértéséhez is hasznos. Az 1880-as évek második felében Goldiș belépett a karánsebesi román oktatásba. 1889-ig történelmet és latint tanított ott. Egyetemi képzése így nem elszigetelt személyes eredmény maradt, hanem szinte azonnal egy képzett tanárokra szoruló iskola szolgálatába került.

Mit vitt az egyetemről a közéletbe?

Goldiș történelem iránti érdeklődése később tankönyvekben, cikkekben és a gyulafehérvári beszédben is megjelent. A latin tanulása fegyelmezett szövegmunkára szoktatta. Annál, hogy minden egyetemi kurzushoz pontos politikai következményt rendeljünk, fontosabb munkamódszere folytonosságát látni: dokumentálás, megfogalmazás, érvelés és a közönségnek szóló magyarázat.

Az iskola az osztályterem elhagyása után is központi intézmény maradt számára. Ott találkozott a tanítás nyelve, a kultúrához való hozzáférés, a tanár helyzete és a közösség joga. Amikor 1918-ban a Kormányzótanácsban vallás- és közoktatásügyi feladatokat kapott, közvetlen tapasztalata volt az általa igazgatandó problémákról. Ez a tanulmányi éveket a főként a nagy egyesülés iránt érdeklődő olvasó számára is fontossá teszi.

Kapcsolódó olvasnivaló

Források

  • Vasile Goldiș szócikke a Brassói Megyei Könyvtár lexikonában.
  • Gheorghe Șora tanulmánya a „Crisia” folyóiratban Goldiș iskolai iratairól.
  • Az Arad Culture ismertetője a „Românul”-palotában működő emlékmúzeumról.
  • A Máramarosi Könyvtár anyaga Goldiș születésének 160. évfordulójáról.