Ugrás a tartalomra

Róla

Vasile Goldiș és a Román Nemzeti Párt

Goldiș politikai munkája a Román Nemzeti Pártban, képviselői megbízatása és a taktikai viták.

Vasile Goldiș nem szervezeten kívülről lépett az 1918-as politikába. Évtizedekig dolgozott a Román Nemzeti Pártban, az összefogás, a belső viták és a taktikai változások időszakaiban. A pártban lett a tanárból és publicistából képviselő, majd az önrendelkezési program egyik megfogalmazója. Ennek az útnak a megértéséhez az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása előtti időszakot is vizsgálni kell.

Kulturális összefogástól a politikai szervezetig

Brassói tanári éveiben Goldiș közel került a politikai és kulturális jogokért küzdő román mozgalomhoz. A „George Barițiu” Megyei Könyvtár az 1890-es években a Memorandum-mozgalom szereplőinek támogatásával és a Román Nemzeti Pártba való belépésével hozza összefüggésbe. Addigra már publikált és iskolában dolgozott. Politikai tevékenysége az általa közvetlenül ismert kérdésekből nőtt ki: a tanítás nyelvéből, a közösségi képviseletből és az intézményekhez való hozzáférésből.

A pártnak nehéz kérdésre kellett válaszolnia. Hasznosabb volt távol maradni egy igazságtalannak tartott rendszer választásaitól, vagy belépni a parlamentbe és kihasználni minden rendelkezésre álló szószéket? A passzivizmus és aktivizmus vitája megosztotta a nemzeti mozgalmat. Goldiș a politikai részvétel mellé állt. A párt 1905-ös konferenciáján az aktivista álláspont erősödött meg.

Ez nem jelentette a budapesti kormány politikájának feltétel nélküli elfogadását. Goldiș számára az intézményes jelenlét a követelések megfogalmazásának és a román problémák láthatóvá tételének eszköze volt. Értéke vitatható, de nem azonos a nemzeti jogokról való lemondással.

A budapesti parlamenti megbízatás

Az életrajzi források szerint Goldiș 1906 és 1910 között a radnai választókerületből megválasztott képviselő volt a budapesti parlamentben. Ott a nemzetiségek képviselői nyilvánosan felvethettek olyan ügyeket, amelyeket a közigazgatás gyakran helyi vagy másodlagos kérdésként kezelt.

A megbízatás politikai tanulás is volt. Goldiș látta a parlamenti többségek, a törvényhozás és az egyenlőségről szóló beszéd meg az állami gyakorlat közötti viszony működését. 1912-ben kiadta „A nemzetiségi kérdésről” című munkáját, amely elméleti érdeklődését mutatja az évek vitái iránt.

Túlzás volna a megbízatást egyetlen törvénnyel vagy döntő győzelemmel jellemezni. A vizsgált források az időszakot és tevékenysége általános irányát igazolják, de az ilyen leegyszerűsítést nem. A tét egy közösség folyamatos képviselete volt egy számára kedvezőtlen erőviszonyú parlamentben.

A „Tribuna” és a „Românul” vitája

Az 1910-es évek elején a Román Nemzeti Párt nézeteltérései a sajtóban is láthatók lettek. A „Tribuna” csoportja túl óvatosnak tartott vezetők taktikáját bírálta. A pártvezetés elhatározta az aradi „Românul” megjelentetését, Goldiș igazgatásával. A lap történetéről szóló kutatások szerint politikai támogató bizottság állt mögötte.

Goldișnak valódi feszültség közepette kellett dolgoznia. Egyrészt a román jogok határozott védelmét követelte. Másrészt a csoportok közötti szakadás gyengíthette a párt cselekvőképességét. Egyes ismertetések kompromisszumkereső emberként írják le ebben a konfliktusban. A szót itt a közös cselekvés megőrzésére tett kísérletként kell érteni, nem tartalmatlan politikai álláspont bizonyítékaként.

A vita a történész számára értékes szövegeket hagyott hátra. Megmutatják a vitatott témákat és a táborok szóhasználatát. Egy konfliktus közepette írt vezércikket azonban nem szabad önmagában szerzője teljes politikai életének megítélésére használni.

A párt 1918-ban

1918 októberében, a monarchia válságakor a Román Nemzeti Párt vezetése Nagyváradon ülésezett. Az ott elfogadott nyilatkozat a román nemzet jövőjéről való döntés jogára hivatkozott. Goldiș részt vett a megfogalmazásban, Alexandru Vaida-Voevod pedig Budapesten olvasta fel. Világos példa ez a közös munkára: szövegezés, pártbeli elfogadás és parlamenti bemutatás.

Ugyanezen hónap végén a párt hat képviselője, köztük Goldiș, csatlakozott a román szociáldemokraták hat képviselőjéhez a Központi Román Nemzeti Tanácsban. A koalíció kiszélesítette a politikai döntés alapját. Azt is mutatja, hogy a Gyulafehérvárhoz vezető út nem egyetlen szervezeté volt.

Novemberben Goldiș dokumentumokat fogalmazott, tárgyalásokon vett részt és képviseleti gyűlés összehívását támogatta. Mindehhez a pártban, parlamentben és sajtóban szerzett tapasztalatát használta. A korábbi évek nélkül 1918-as tevékenysége hirtelen felbukkanásnak tűnne. Velük együtt a politikai munka folytonossága válik láthatóvá.

Kapcsolódó olvasnivaló

Források

  • Vasile Goldiș szócikke a „George Barițiu” Megyei Könyvtár lexikonában.
  • A Historia Vasile Goldișról, a nagy egyesülés eszmei alakítójáról szóló cikke.
  • Az Aradi Megyei Könyvtár digitális tanulmánya a „Românul” történetéről.
  • A CEEOL-ban jegyzett tanulmány Goldiș politikai munkájáról.
  • A Historia cikke Arad politikai szerepéről a Habsburg Monarchiában.