Vasile Goldiș már azelőtt diákoknak írt, hogy az 1918-as politikai szövegeiről ismertté vált. Tankönyvei karánsebesi és főként brassói tanári munkájából nőttek ki. Olyan szerzőt mutatnak, akit foglalkoztatott, hogyan tanítható a történelem és a latin a monarchia román iskoláiban. Megértésükhöz pontos iskolai környezetben készült osztálytermi eszközökként kell nézni őket.
Miért volt fontos a román nyelvű tankönyv?
A 19. század végén az erdélyi és a monarchia magyarországi részein működő román iskoláknak tanárokra, tantervekre és könyvekre volt szükségük. A jó tanóra attól is függött, volt-e a diáknak a saját nyelvén olvasható szövege. A tankönyv összeállítása a tantárgy ismeretét és a tartalomnak a diákok életkorához, valamint az intézmény elvárásaihoz való igazítását kívánta.
Goldiș történelmet és latint tanított. A történelem a tények kiválasztását, valamint a helyi múlt, az államtörténet és az egyetemes történelem viszonyát vetette fel. A latin a nyelvtan rendezett bemutatását és rendszeres olvasási gyakorlást követelt. A két területen dolgozó tanár személye egyetemi képzésének humán jellegét mutatja.
A tankönyvek nem csak Goldiș életének dokumentumai. Azt is tanúsítják, mit, milyen nyelven és milyen eszközökkel lehetett egy korabeli román iskolában tanítani. Ezért egy tankönyv vizsgálata gyakran többet mond a korról, mint a címek száraz felsorolása.
A történelemkönyvek
Bibliográfiáiban szerepel az 1896-ban megjelent „A haza története az egyetemes történelem korszakos eseményeivel összefüggésben” című mű. A cím világos pedagógiai kérdést jelez: a diáknak a lakóhelye történetét tágabb keretbe kellett tudnia helyezni. Az „Egyetemes történelem” több kötetben és különböző időpontokban megjelent kiadásokban forgott. Emiatt a teljes műhöz rendelt év forrásonként eltérhet.
Gheorghe Șora megvizsgált egy dokumentumot Goldiș 1896-ban, Brassóban írt történelemtankönyveinek tartalmáról. A tanulmány azért értékes, mert a „tankönyveket írt” általános kijelentés helyett azt kérdezi, pontosan mit tartalmaztak és milyen feltételek között használták őket. Egy másik életrajzi kérdést is tárgyal: az iskolai iratok a tanár egyetemi tanulmányainak lezárását 1886-ra teszik, míg sok ismertető 1885-öt használ.
A diákoknak szánt történelemkönyv nem mai értelemben vett kutatási munka volt. Összegeznie kellett, követhető folyamatot felvázolnia, és alkalmat adnia az ismeretek ellenőrzésére. Nem helyes tehát minden korabeli történelmi vitára választ kérni tőle. Joggal kérdezhetjük viszont, milyen képet közvetített a múltról, és milyen helyet adott a diákok által ismert közösségeknek.
Latin és más iskolai anyagok
A vizsgált bibliográfiák szerint 1896-os „A latin nyelv mondattana” Goldiș másik fő tanítási területéhez tartozik. A latin klasszikus tárgy volt, amelyet a humán műveltséggel és a szövegelemzéssel kapcsoltak össze. A mondattani tankönyv szerzőjének az elvont szabályokat az osztályteremben használható magyarázatokká és példákká kellett alakítania.
Az életrajzi források más iskolai anyagokat is említenek, köztük földrajzi munkákat, tanterveket és ábécéskönyveket. Mivel itt nincs teljes kritikai bibliográfia, óvatosabb az oktatási munka irányairól beszélni, mint minden kategóriához ellenőrizetlen címet vagy évet rendelni. A kiadások pontos jegyzéke könyvtári katalógusok és fennmaradt példányok alapján állítható össze.
Ez a körültekintés azért fontos, mert a tankönyveknek gyakran újranyomásaik, változataik és hasonló címeik vannak. Egy rövid életrajz összekeverheti az első megjelenés és a későbbi kiadás dátumát. Egy konkrét könyvet kereső olvasónak a címre, a kiadóra, a megjelenés helyére és évére van szüksége, nem csupán arra az állításra, hogy Goldiș tankönyveket írt.
Az osztályteremtől a közéletig
Az iskolai könyvek kiadása folytatta a tanár oktatás iránti figyelmét. Amikor Goldiș publicista és képviselő lett, más megszólalási formákat használt, de továbbra is érdekelte a román kulturális életet lehetővé tevő intézmények sorsa. Az egyesülés után a Kormányzótanácsban vallás- és közoktatásügyi feladatokat kapott. Az életrajzi kapcsolat közvetlen, bár az 1918 utáni igazgatási gondok különböztek egy brassói osztály gondjaitól.
Ma történeti tárgyakként is érdemes keresni a tankönyveket. Oldalaikból a szókincs, az órák szervezése, az illusztrációk, valamint a hivatalos tanterv és a tanári kezdeményezés kapcsolata látszhat. A figyelmes olvasás az idealizált szerzőképet és azt a szokást is korrigálhatja, amely teljes munkásságát a gyulafehérvári határozatra szűkíti.
Kapcsolódó olvasnivaló
Források
- Gheorghe Șora tanulmánya a „Crisia” folyóiratban Goldiș történelemtankönyveiről.
- Az AGERPRES Vasile Goldișról és a nagy egyesülésről szóló anyaga.
- A Máramarosi Könyvtár megemlékezése Goldiș halálának 90. évfordulóján.
- Vasile Goldiș szócikke a „George Barițiu” Megyei Könyvtár lexikonában.