Ugrás a tartalomra

Róla

Vasile Goldiș a gyulafehérvári nagy nemzetgyűlésen

Mit készített elő és mit tett Vasile Goldiș az 1918. december 1-jei nagy nemzetgyűlés előtt és alatt?

Az 1918. december 1-jei nagy nemzetgyűlésen Vasile Goldiș mondta el az ünnepi beszédet és ismertette az egyesülési határozat tervezetét. Ez a két tett jól ismert. Kevésbé látható az a munka, amely lehetővé tette a gyűlést: nyilatkozatok, tárgyalások, meghívók, a küldöttek megválasztása és egy szavazásra alkalmas szöveg előkészítése. Goldiș szerepe mindkét részt magában foglalja, de szélesebb csoport munkájába kell helyezni.

A gyűléshez vezető út

Októberben a Román Nemzeti Párt vezetése Nagyváradon elfogadta az önrendelkezési nyilatkozatot. Goldiș részt vett a szöveg megfogalmazásában, Alexandru Vaida-Voevod pedig felolvasta a budapesti parlamentben. A hónap végén Goldiș belépett a román nemzeti és szociáldemokrata képviselőkből álló Központi Román Nemzeti Tanácsba.

A tanács Aradon működött. Goldiș által fogalmazott jegyzékben kérte a magyar kormánytól a hatalom átadását, majd Jászi Oszkár küldöttségével tárgyalt. Mivel a megbeszélések nem hoztak megállapodást, a román vezetők képviseleti gyűlés összehívása mellett döntöttek. Goldiș ellenezte, hogy az egyesülést csupán az Aradon jelen lévők azonnal kihirdessék. Olyan határozatot kívánt, amelyet az érintett területekről érkező küldötteknek lehet tulajdonítani.

Ugyanekkor megfogalmazta a nemzetközi közvéleménynek szánt „A világ népeihez” kiáltványt. A gyűlésre szóló meghívót a sajtó, köztük a „Românul” közvetítette. E dokumentumok közönsége eltért: az egyik a külvilágot, a másik a részvételre és döntésre hívottakat szólította meg.

Kik érkeztek Gyulafehérvárra?

A történeti beszámolókban gyakran szereplő adat szerint a gyűlésen 1 228 küldött vett részt. Választókerületeket, valamint politikai, kulturális, szakmai és felekezeti szervezeteket képviseltek. A városban nagy tömeg is összegyűlt, amelyet a források több mint 100 000 főre becsülnek. A küldöttek a gyűlés termében hozták meg a hivatalos döntést; a Horea mezején összegyűlt tömeg széles nyilvános jelleget adott neki.

Fontos megkülönböztetni a küldötteket és a termen kívüli résztvevőket. A népszerű leírások néha azt a benyomást keltik, hogy minden jelenlévő ugyanott szavazott ugyanarról a dokumentumról. Valójában a szervezett képviseletnek, az ülésnek és a nyilvános megmozdulásnak eltérő szerepe volt. Együtt adták a nap politikai erejét.

Az előző napon a Gyulafehérváron összegyűlt vezetők megvitatták és véglegesítették Goldiș Aradon előkészített határozattervezetét. A Központi Román Nemzeti Tanács utolsó üléséről szóló kutatások kiemelik a végső szöveg közös jellegét. Goldiș fogalmazóként és előadóként vett részt benne, de a döntés a gyűlésé volt.

A beszéd és a határozat

A ma Egyesülés Termeként ismert helyiségben Goldiș ünnepi beszédet mondott. Első része történeti áttekintést adott a románok helyzetéről. Ezzel készítette elő a határozattervezet érvrendszerét, amelyet ezután felolvasott a küldötteknek. A Gyulafehérvári Nemzeti Egyesülés Múzeumában őrzött kézirat az esemény megértésének egyik legértékesebb forrása.

A határozat nem csupán a Romániával való egyesülés mondatából állt. A jövőbeli berendezkedés elveit is megfogalmazta: nemzeti és felekezeti szabadságot, széles választójogot, földreformot és további társadalmi, politikai irányokat. Ez a program magyarázza, miért maradt fontos a szöveg az 1918 utáni vitákban. Az egyesülési döntést egy megszervezendő állam képe kísérte.

A gyűlés elfogadta a határozatot. Goldiș felolvasását nem szabad összetéveszteni az elfogadás jogával. Ez a különbség őrzi az esemény képviseleti értelmét. Szerepe így pontosan leírható anélkül, hogy az egyesülés egyetlen megalkotójává tennénk.

December 1-je után

December 2-án megkezdődött Erdély ideiglenes intézményeinek létrehozása. Goldiș a Vallás- és Közoktatásügyi ügykör feladataival belépett a Kormányzótanácsba. Tagja volt annak a küldöttségnek is, amely az egyesülési okmányt Bukarestbe vitte. Munkája nem ért véget a teremben elhangzott tapssal: a határozatot továbbítani és végrehajtani kellett.

Gyulafehérvári szerepének megértéséhez ezt a teljes folyamatot érdemes követni. A tanár történelmi érvet fogalmazott meg; a publicista segítette a dokumentumok terjedését; a politikus a tanácsban dolgozott; a küldött egy gyűlés elé terjesztette a tervezetet. Egyik szerep sem magyarázza meg önmagában december 1-jét, együtt azonban megmutatják hozzájárulásának súlyát.

Kapcsolódó olvasnivaló

Források

  • A Historia cikke Aradról, a Központi Román Nemzeti Tanács székhelyéről.
  • Az AGERPRES beszámolója Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros egyesülésének századik évfordulójáról.
  • Az AGERPRES beszámolója az egyesülési beszéd és határozat kéziratáról.
  • A Historia Vasile Goldișról, a nagy egyesülés eszmei alakítójáról szóló cikke.