A nagy egyesülés után Vasile Goldiș közéleti munkája nem ért véget. 1923-ban az Astra, a Román Irodalomért és a Román Nép Kultúrájáért létrejött Erdélyi Egyesület elnöke lett, és 1932-ig vezette. Az egyesülés előtt alapított szervezetnek arra kellett választ találnia, milyen szerepe lehet az immár egyesült román államban. Goldiș az oktatásra, a falusi életre és a kultúra terjesztésére épülő programmal válaszolt.
Az 1923-as választás
Az Astra temesvári közgyűlése 1923 augusztusában elnökké választotta Goldișt. A „Transilvania” folyóiratban megjelent beszámoló felidézi a választást és a megbízatása elején ismertetett elveket. Köztük volt a nemzeti eszme, a kulturális intézmények szerepe, az egyházakkal való kapcsolat és a román falu iránti figyelem.
Goldiș életrajza alkalmassá tette a tisztségre: tanár, tankönyvíró, publicista és az egyesülés résztvevője volt. Éppen politikai tekintélye jelenthetett azonban nehézséget. Az Astrának nem szabadott egy párt meghosszabbításává vagy puszta ünnepségek helyszínévé válnia. Helyi egységek, könyvtárak és különböző településeken a közönséggel dolgozó emberek hálózatával rendelkezett.
1918 után az Astra küldetése már nem lehetett azonos a monarchia korabelivel. A román kultúrát immár az állam támogatta, de a könyvekhez és az oktatáshoz való hozzáférésben nagy különbségek maradtak. Az egyesületi hálózat olyan falvakba és közösségekbe is eljutott, ahol az állami intézmények lassabban mozogtak.
Könyvtárak és helyi munka
Egy forrásgyűjteményben közölt 1925-ös dokumentum népkönyvtárak alapítását rögzíti az Astra gondozásában: a vizsgált időszakban 20-at a nagykárolyi és 10-et a zilahi egységben. A dokumentumon Vasile Goldiș elnök és Romul Simu titkár aláírása szerepel. Kézzelfoghatóan mutatja a kulturális program jelentését: településekre küldött könyvek, az azokat átvevő emberek és adminisztratív nyilvántartás.
Nem lenne helyes minden könyvtárat személyesen az elnöknek tulajdonítani. Az Astra helyi egységeken és közreműködőkön keresztül dolgozott. Goldiș aláírása az intézményi felelősséget jelzi, a könyvtárak száma pedig a hálózat ellenőrizhető eredményét. A vezetés és a helyi munka közötti különbségből látható, hogyan működött az egyesület.
A népkönyvtár csak a tevékenység egyik része volt. Előadások, kiadványok és találkozók más utakat kínáltak az ismeretek terjesztésére. Goldiș, aki a sajtóban és az iskolában is dolgozott, értette e formák hasznát. Nem jutott el minden olvasó a gimnáziumba, de egy könyv vagy előadás eljuthatott a közösségéhez.
Történelem és közemlékezet
A nagyszebeni Astra Megyei Könyvtár szerint az egyesület 1924-ben rendezvényekkel emlékezett meg Avram Iancu születésének századik évfordulójáról. A megemlékezés egy tágabb program része volt, amely az oktatást a történelmi emlékezettel kapcsolta össze. Goldiș vezetése alatt az Astra az egyesülés dokumentumainak gyűjtésében is részt vett.
Az Astra 1929-ben a gyulafehérvári múzeumnak adományozta a „Goldiș-dossziét”, benne a beszéd kéziratával és a gyulafehérvári határozat szövegével. A gesztus a kulturális munka egy másik oldalát, a források megőrzését mutatja. Az ilyen döntések nélkül az 1918-as események emlékezete inkább későbbi rekonstrukciókra és kevésbé dokumentumokra támaszkodna.
Goldiș elnöksége nem volt vitáktól mentes. A két világháború közötti időszak kutatása szerint az Astra vezetése, a kulturális szereplők és a kor politikája közötti viszony nézeteltéréseket szült. Egy komoly intézménytörténet ezeket nem rejtheti el a „dicsőséges megbízatás” homályos kifejezése mögé. Az eredmények jobban láthatók, ha a szervezet konkrét problémái mellett mutatjuk be őket.
A megbízatás vége és helye az életrajzban
Goldiș 1932-ig vezette az Astrát, két évvel később Aradon halt meg. Az elnöki évek megmutatják érdeklődése folytonosságát: iskola, sajtó, egyesületek és a kultúrához való hozzáférés. Az egyesülés után ezek új környezetbe kerültek. A kérdés már nemcsak az volt, hogyan védhető meg egy kultúra idegen államban, hanem az is, hogyan jut el az emberekhez a saját államukban.
Az e korszak iránt érdeklődő olvasónak az Astra dokumentumai többet mondanak a kitüntetések egyszerű felsorolásánál. A jelentések, a levelezés és a „Transilvania” folyóirat alapján követhetők a döntések, a munkatársak és az eredmények. Az 1918-as hírnevet hozó pillanat után a mindennapi kulturális munkában részt vevő Goldișt mutatják meg.
Kapcsolódó olvasnivaló
Források
- A „Transilvania” folyóirat Goldiș elnökségéről szóló beszámolója.
- A nagyszebeni Astra Megyei Könyvtár megemlékezése Goldiș halálának 90. évfordulóján.
- A népkönyvtárakról szóló dokumentum az „Acta Musei Porolissensis” folyóiratban.
- Az AGERPRES beszámolója a Gyulafehérváron őrzött beszédkéziratról és egyesülési határozatról.
- Az Astra két világháború közötti korszakáról szóló tanulmány.