Vasile Goldiș közismert alakját 1918 uralja. Jóval előtte azonban tanár volt. Történelmet és latint tanított, tankönyveket készített, és olyan iskolákban dolgozott, ahol a román oktatás korlátozott forrásokból épült. Ezek az évek nem puszta előszavai politikai munkájának. Megmutatják, honnan eredt tartós figyelme az intézmények, a nyelv és a kultúrához való hozzáférés iránt.
Első munkahelye: Karánsebes
Goldiș a budapesti és bécsi egyetemi tanulmányok után lépett a tanári pályára. Karánsebesen a pedagógiai-teológiai intézetben tanított 1889-ig. A történelem és a latin fontos tantárgy volt a leendő tanítókat és egyházi embereket képző iskolában. A tanár nem csupán egy nemzedéknek adott át tudást: tanítványain keresztül más osztályokba és településekre is eljuthatott a hatása.
Az életrajzi források a karánsebesi időszakot gyakran néhány szóval foglalják össze. Éppen ez a tömörség kíván óvatosságot. Nincs alapunk minden évhez személyes reformot vagy részletes programot rendelni. Ismerjük azonban a tanított tárgyakat, az intézményi keretet és a hozzávetőleges időtartamot. Ezek elegendők a több mint egy évtizedes tanári pálya kezdetének megértéséhez.
Karánsebes egy olyan román iskolahálózat része volt, ahol a tanárok gyakran kulturális feladatokat is vállaltak. Az ottani munka a könyvek szükségével, a diákok felkészítésével és az iskola meg a közösség kapcsolatával szembesítette. Goldiș később publicisztikájában és az egyesülés utáni tisztségeiben tért vissza e témákhoz.
A brassói évek
Goldiș 1889-től 1901-ig a brassói román gimnázium tanára volt. Itt volt ideje módszerét megszilárdítani és iskolai anyagokat kiadni. Brassó sajtóval, egyesületekkel és román oktatási hagyománnyal rendelkező kulturális központ volt. A tanári állás olyan városban helyezkedett el, ahol a monarchia románjainak politikai gondjait nyilvánosan vitatták.
Történelem- és latintankönyvei ebből a tanári gyakorlatból születtek. Konkrét szükségletre feleltek: a diákoknak saját nyelvű, a tantervhez igazodó szövegek kellettek. Az 1896-ban Brassóban készült történelemtankönyvekről szóló tanulmány szerint a szerző azt is vizsgálta, miként magyarázható el a múlt a kor szabályai által korlátozott iskolai keretben.
Az iskolai könyvet nem szabad kiáltvánnyal összetéveszteni. Más a ritmusa, a kötelessége és a közönsége. A témaválasztásnak és annak, hogy a diák románul férhetett hozzá a történelemhez, mégis kulturális jelentősége volt. Goldiș számára a tanítás hosszú távú közéleti munka volt, kevésbé látványos, mint egy beszéd, de hatással az olvasók képzésére.
Arad és a leányiskola
Goldiș 1901-ben Aradra költözött. Az életrajzok tanárként és a felsőbb leányiskola igazgatójaként említik, az ortodox román püspökség környezetében végzett munkája mellett. Közben politikai érdeklődése egyre láthatóbbá vált. Iskolai jelenléte azonban mutatja, hogy a sajtó és a parlament felé fordulás nem jelentette az oktatás hirtelen elhagyását.
A leányiskolát külön is érdemes megemlíteni. Emlékeztet rá, hogy a román oktatás fejlődése a lányok képzését is érintette, nem csak a fiúgimnáziumokat és a papi képzőintézményeket. A vizsgált források alapján itt nem adható pontos leírás vezetői programjáról. Túlzás nélkül állítható viszont, hogy aradi tapasztalata bővítette az iskolai igazgatásról szerzett ismereteit.
1905 után a politika egyre több időt vett el Goldiștól. Budapesti képviselő és a „Românul” igazgatója lett. A tanár azonban megmaradt érvelési módjában: elmagyarázta a problémát, elrendezte a tényeket és meggyőzni próbálta a közönséget. A gyulafehérvári beszédnek tágas történelmi része van, amire a kéziratot őrző múzeum szakemberei is rámutattak.
Oktatás 1918 után
Amikor 1918. december 2-án létrejött a Kormányzótanács, Goldiș vallás- és közoktatásügyi feladatokat kapott. A kinevezés illeszkedett életrajzához. Az egyesülés előtti román iskolát belülről ismerte, nem csak egy pártprogramban megfogalmazott követeléseiből.
Az erdélyi oktatás új államba illesztése nehéz közigazgatási és kulturális kérdés volt. Az intézményeket, tanárokat, oktatási nyelveket és tanterveket nem lehetett egyetlen nyilatkozattal megváltoztatni. A karánsebesi, brassói és aradi tapasztalat tájékozott résztvevővé tette ebben a munkában. Pedagógiai felfogásáról szóló kutatások hangsúlyozzák az oktatás, az egyház és a kulturális intézmények közötti kapcsolatot.
A mai olvasó a tanár Goldișt tankönyveiben, fennmaradt iskolai irataiban és a közéletbe vitt témáiban találhatja meg. A teljes képhez ezeket együtt kell vizsgálni, anélkül hogy minden tanórát december 1-je elkerülhetetlen előképének tekintenénk.
Kapcsolódó olvasnivaló
Források
- Vasile Goldiș szócikke a „George Barițiu” Megyei Könyvtár lexikonában.
- Gheorghe Șora tanulmánya a „Crisia” folyóiratban Goldiș tankönyveiről.
- A Román Akadémia folyóiratának anyaga Goldiș pedagógiai felfogásáról.
- Az AGERPRES beszámolója Goldiș gyulafehérvári beszédének kéziratáról.